A szürkületi vakságban szenvedőnek fel kellene tennie a kérdést, hol és mikor nincs abban a helyzetben, hogy „más fényben legyen képes látni” a dolgokat. Aki nézeteit kizárólag egyetlen látásmódra alapozza, aki nincs abban a helyzetben, hogy a változó körülményekhez (éjszaka) alkalmazkodjék, az szürkületi vakságban fog szenvedni.
Éjjel csupán csekélyke fény áll rendelkezésünkre, így a dolgok megkülönböztetéséhez, átvitt értelemben, kevés támpont adódik.
„Sötétben minden tehén fekete”, tartja a mondás, pedig a tehenek mégiscsak különböznek egymástól. Nappal ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
A szürkületi vakság tehát arra is utal, hogy a beteg az egymástól részleteiben jelentősen különböző dolgokat, melyeket külön-külön „egy adott fényben” kellene tekintenie, egy kalap alá veszi, pedig azok voltaképpen árnyaltabb megítélést kívánnának. Az illetőnek toleranciára és objektivitásra kellene törekednie, s nem szabadna egy korábban kialakult véleményéhez oly görcsösen ragaszkodnia.
Összefoglalva: Szürkületi vakság – felhívás látásmódom megváltoztatására; nyitott szemmel kell járnom a világban, más megvilágításban kell szemlélnem a dolgokat
Amit tenni kell
A szürkületi vakság arra szólít: változtassunk a dolgok látásmódján s álljunk készen arra is, hogy „szembenézzünk a sötétséggel”, azon felismerés alapján, miszerint az élet egészéhez minden hozzátartozik. A betegnek meg kell tanulnia, hogy szeme a világ minden dolgára nyitva legyen, s hajlandónak kell mutatkoznia a valóság minden részletével való szembesülésre.