A stressz keletkezése szoros összefüggést mutat az idegességei kiváltó okokkal. Itt első helyen a hibás gondolkodásmódot kell említenünk, mely megfelelő gyakorlással leépíthető, s pozitív gondolkodásmóddal cserélhető fel.
- Az olyan gyerekek, akikre mindent ráhagynak, akik sem iskolai megterhelésnek, sem szüleik zsarnokoskodásának nincsenek kitéve, nem is ismerik a stresszt, mivel teljes tudatukat és minden figyelmüket arra irányítják, amivel éppen foglalkoznak.
- Az a felnőtt viszont, akinek fejében már reggelinél a délelőtti üzleti megbeszélések járnak, ebéd közben átfutja az újságot, a nap során szüntelenül az este esedékes konferencián töpreng vagy éppen a másnapi teendőket tervezi el, stresszhelyzetbe juttatja magát. A stressz egyik kiváltó oka tehát a tudat többféle cél irányában történő szétforgácsolódása.
- Másik kiváltó okként a becsvágy említhető. Aki kéthetes szabadságáról visszatérve összegyűlt üzleti postáját egy röpke délelőtt során kívánja átnézni, hogy délután végre sort keríthessen a régóta esedékes leltározásra, s így este gondtalanul mehessen színházba a feleségével, az menthetetlenül stresszállapotba kerül.
- A stresszhelyzeteket gyakran bizonyos „kényszerítő körülmények” idézik elő, bár többnyire nem is annyira a körülmények, inkább mi önmagunk „kényszerítjük ki”. Persze kellemes érzés, ha az ember valamit elrendezvén végre fontosabb dolgokhoz foghat. Ám aligha lehet jó megoldás, ha e célból szüntelenül versenyt futunk az idővel.
- Az üzletemberek többsége meg van győződve arról, hogy egy előre megbeszélt időpontot nem lehet későbbre halasztani, bár e felfokozott munkatempó többnyire rossz időbeosztásból, valamint azon becsvágyból ered, hogy az illető minden egyes lehetőséget százötven százalékig kihasználjon. Márpedig az ember nem az a fajta, aki sokáig kibírja, ha a nap 24 órájában szüntelen stresszhatásoknak van kitéve.
- Rá kellene végre jönnünk, hogy nem muszáj minden felmerülő lehetőséget megragadnunk, hiszen az élet töméntelen mennyiségben kínálja nekünk az újabb meg újabb alkalmakat. Kész művészet, s egyben elérendő pozitív jellemvonás, ha képesek vagyunk időnként egy ígéretes lehetőséget kihasználatlanul hagyni, hogy alaposabban kipihenhessük magunkat, s erőt gyűjthessünk a sors egy következő jó ajánlatának elfogadásához.
Összefoglalva: Stressz – meghiúsult kísérlet, hogy egy bizonyos idő alatt a lehetségesnél többet teljesítsek; mértéktelen becsvágy, perfekcionizmus
Amit tenni kell
- A stressz ellenszereként kétféle megoldás kínálkozik: vagy fokozatosan megszüntetjük a szervezetünkben létrejött riadókészültségi állapotot, melyek cselekvőkészségünket biztosítják s testünket a fokozott megterhelésre előkészítik, vagy nem hagyjuk, hogy e riadókészültség túlzott mértéket öltsön. Kínzó feszültségünket, ha már kialakult, kerékpározással vagy egyéb erőkifejtési módozatokkal kell ismét normális szintre „szorítanunk”, vagy minden erőnkkel meg kell előznünk kialakulását. Sokat segíthet ebben a céljainkhoz való megváltozott viszonyulásunk, nem is beszélve arról, ha egyszer s mindenkorra lemondunk a nagyravágyásról, miszerint mindig mindent s lehetőleg rögtön elérjünk, s maradéktalanul eleget tegyünk környezetünk gyakran alaptalan elvárásainak