A kóros lesoványodás leginkább a pubertáskorba lépő lányoknál jelentkezik, vagyis abban az időszakban, mikor a serdülő lánynak új szerepével, önnön nemiségével meg kell barátkoznia Az evéstől való tartózkodás szimbolikus értelemben e fejlődést hivatott hátráltatni. A soványságra áhítozók felülmúlhatatlan eszményképe a tisztaság, átszellemültség és súlytalanság, a testiségtől, „az állatiastól”, a nemiségtől való megszabadulás, végső soron az „anyagtalanná válás”.
- Az evést olyan aktusnak tekintik, mely a tisztátalant, a testit, végső fokon magát a szexualitást „táplálja”, s mint ilyet kereken elutasítják.
- A sovány egyén fél a gömbölyű formáktól, melyek nőiességét kidomborítanák. A kóros soványságot éppen ezért gyakorta menstruációs panaszok vagy a havi vérzés teljes kimaradása kíséri.
- A sovány ember tartózkodik a testiség bármely megnyilvánulásától, a visszahúzódó életmódot, az egyedüllétet kedveli, fél a testi közelségtől. Egy közös étkezésben való részvétel például óriási nehézséget jelent a számára, még akkor is, ha egyébként semmit se eszik. Maga az emberi közelség, a közösségi tevékenységek szükségszerű velejárója, kellemetlenül érinti.
- A szűkös kosztot, melyre a sovány ember kényszeríti magát, gyakran a keserű ízek jellemzik, vagyis az „édesség” hiánya! Ebben szintén a test, a vágy, az élvezetek végletes elutasítása mutatkozik meg. Ám e határtalan elutasítás mögött mérhetetlen vágyakozás rejlik mindaz iránt, ami ellen az illető oly hevesen tiltakozik: a törődés, testi közelség, vágy és „édes érzelmek”, az érzéki gyönyörök iránt. Effajta sóvárgás jut kifejezésre abban is, mikor az illető titokban válogatás nélkül roppant mennyiségű ételt fogyaszt, amit persze rögtön utána ki is hány.
- E rettegett „testiség” iránti mohó vágy nem hagyja magát szüntelenül elfojtani, ám a gyengeség említett megnyilvánulásai nyomtalanul eltüntethetők, így a páciensnek se önmagának, se környezetének nem kell „gyöngeségét” bevallania.
- Az egyéni szükségletekhez való neurotikus viszonyulás túlnyomórészt a negatív alapbeállítottságú családokban fordul elő. Kialakulásában szerepet játszhat a hangsúlyozottan puritán életszemlélet, a hatalmaskodó, indulatos apa, esetenként egy túlzottan erős egyéniségű anya vagy nagymama, sőt egy „rivalizáló” nővér is, akivel szemben a betegnek láthatólag semmi esélye sincs.
- E környezeti tényezőkkel szoros összefüggésben fejlődik ki a bármiféle kapcsolattal, kötődéssel szembeni, mélyen gyökerező elutasítás, majd ennek eredményeként magának a szexualitásnak az elvetése. A kórosan sovány egyének többnyire magas intelligenciaszintje nyilvánul meg abban is, hogy kifelé gyakorta alkalmazkodók, míg belsőleg szinte megszállott makacssággal törnek céljuk felé
- A soványság mögött alapjában véve nemes szándék húzódik, amit viszont az illető nem megfelelő eszközök révén kíván megvalósítani.
- Miközben minden erejével elfojtja mohó életvágyát, sóvár ösztöneit, egyben erősíti is azokat. Helyesebben tenné, ha nyíltan vállalná, szabadon kinyilvánítaná ezen szükségleteit, hogy fölébük kerekedhessen.
Amit tenni kell
- A betegnek először is meg kell tanulnia elfogadni és vállalni önnön testiségét és nemiségét. Amennyiben ilyen természetű igényeit elismeri, s hajlandónak mutatkozik azok kiélésére, étkezési problémái is rendeződni fognak.
- Soványságra vágyni annyit jelent, hogy az ember fennkölt eszményeket vall, mentes kíván lenni minden látszólag rossztól, alacsonyrendűtől, testitől. Ez az ideálkép az önmagunkra mint tiszta és tökéletes szellemi lényre való tudattalan emlékezésből ered, következésképp elutasítjuk lényünk „földi létezésformáját”, megvetően tekintünk önmagunkra s általában a testiségre, amitől meg kívánunk szabadulni vagy legalábbis a lehető legkisebb mértékűre szeretnénk csökkenteni. Újra azok szeretnénk lenni, amik a valóságban vagyunk: tisztán szellemi lények.
- Feladatunk azonban úgy szól, hogy szellemi lényünket a testiségre is átsugározzuk. Ha testi mivoltunkat elutasítjuk, feladatunknak sem tudunk eleget tenni. Minthogy az ember szellemi természetének belső meggyőződését önmagában hordozza, vágya is erre irányul, s a legszívesebben kizárólag szellemileg táplálkoznék anélkül, hogy testével, súlyával, az evéssel és a szexualitással kapcsolatba kellene kerülnie.
- Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy az anyag a teremtett világnak a szellemivel egyenértékű része. Nem szabad hát tőle húzódoznunk, ellenkezőleg: fel kell ismernünk feladatunkat, hogy vállalhassuk és betölthessük. Hiszen aki csupán eszménye szerint él, megtagadja benső valóságát.
- „Ép” és egészséges csakis akkor lehet az ember, ha felhagy az ideálok és önkényes mércék szerinti élettel, saját elképzelései valóra váltásának hajszolásával, és a legjobbat adja a világnak, amit ember egyáltalán adhat – önmagát. Amennyiben szilárdan eltökéljük, hogy létezni engedjük magunkat úgy, amilyenek valójában vagyunk, megtettük az első lépést az egészség felé vezető úton. Belső egészségünk fokozatosan külső jelekben is megnyilvánul, hiszen ép lélek csakis ép testben létezhet és teljesedhet ki.
Összefoglalva: Soványság – meg akarok szabadulni minden rossztól, alantastól, érzékitől; magas eszmények; kapcsolatok és kötöttségek elutasítása