
Közismert dolog, hogy az ember szellemi-lelki állapota jelentős hatást gyakorol a szervezetben levő mirigyek működésére. Különösen igaz ez a pajzsmirigy esetében. Ha valaki ösztönös igényeit és érzelmeit szüntelenül elnyomja – különösen az agresszív és elutasító jellegű érzelmeit -, s ennek következtében állandó belső harcnak van kitéve.
- Ez a folytonos riadókészültségi állapota pajzsmirigy túlműködéséhez vezet, ami a megfelelő hormon kiválasztódása révén tartós „vegetatív harci készültséget” teremt. Mivel azonban az érzelmek nem nyilvánulnak meg, mert elfojtják és megtagadják őket, erre a harcra bensőleg kerül sor.
- A beteg gyakran határozottan körvonalazható félelmeinek és erős magányérzetének nem ad hangot, ezek különféle természetű erőfeszítésekben nyilvánulnak meg, például rendkívüli mértékű felelősségvállalásban, mértéktelen ambíciózusságban, a függetlenségre való korai és erőteljes törekvésben, ezen jelzéseket azonban a környezete egyáltalán nem fogja.
- E tény tovább erősíti a beteg azon érzését, hogy őt „senki nem érti meg”. Vágyát, hogy végre megértő társra találjon, nem szavakban fejezi ki, hanem azon szinte görcsös igényén keresztül, hogy másokról gondoskodjék.
- Az illető ezáltal mások szemében rendkívül rokonszenvessé válik, ő maga azonban egyre elégedetlenebb lesz, gyakran depresszióba süllyed, minthogy képtelen kiszabadulni maga választotta börtönéből. Pedig csupán nyíltan kellene vállalnia önnön igényeit, s olyannak mutatnia magát, amilyen valójában. Ezen csak egyetlen „orvosság” segíthet – légy önmagad!
Összefoglalva: Pajzsmirigytúltengés – elfojtott agresszív és elutasító érzelmek; „riadókészültség”, túlfokozott belső aktivitás; állandó „ vegetatív harci készültség”
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.