
Fogainknak jut az a feladat, hogy a külvilágból származó hatásokat – szellemi és anyagi táplálékot egyaránt – felaprózzák, azaz „első fokon” szembesüljenek e benyomásokkal és problémákkal. A fogíny azt a célt szolgálja, hogy a fogaknak, feladatuk betöltését elősegítendő, megfelelő tartást biztosítson. A fogíny által védett fognyak ráadásul rendkívül érzékenyen reagál a külső hatásokra..
- Ha tehát a fogíny megsérül, ez a tartófunkció gyengüléséhez vezet. A fogaink, e fontos szerszámaink, veszítenek szilárdságukból, nem tudják többé olyan jól és keményen megragadni feldolgozandó anyagukat. Átvitt értelemben ez azt jelenti, többé nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a felmerülő problémákat és általában az életünket „a kezünkbe ragadjuk”, azaz irányításunk alá vonjuk! Ha a fogíny visszahúzódik, védtelenül hagyja az érzékeny fognyakat, következésképp az új táplálékkal, új benyomásokkal való szembesüléskor mi is „érzékenyen” fogunk reagálni.
- A fogínysorvadás tehát a belső tartás meggyengülésére utal, valamint képtelenségünkre, hogy a dolgokon „átrágjuk magunkat”. Jelzi, hogy már huzamosabb ideje „rágódunk” e problémán, míg a heveny fogínygyulladás arra céloz, hogy pillanatnyilag olyan helyzetben vagyunk, melyet kellően „megragadni” képtelennek mutatkozunk.
Összefoglalva: Fogínysorvadás – a belső tartás meggyengülése, érzékenység; képtelenség arra, hogy „átrágjuk” magunkat a dolgokon; az eredendő bizalom hiánya; aktív cselekvésre szólófelhívás.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.