
Fejfájást kap az, aki fejtörést okoz magának, akinek a feszült gondolkodástól zúg a feje, aki túlzott intellektuális tevékenysége következtében problémákat teremt, ahelyett hogy azokat megoldaná. Aki állandóan ugyanazokat a gondolatokat forgatja magában, ne csodálkozzék, ha egyszer csak „túlforrósodik a vezeték!”.
- A fejfájást többnyire kínzó feszültségérzés kíséri. Feszült állapotban vagyunk hát, melyet értelmünk segítségével kívánunk „agyonmagyarázni”, megérteni vagy feldolgozni. Ugyanakkor felmerül a nyugtalanító érzés is, hogy valami nincs rendben, valamit meg kell oldanunk.
- A helyzet csakis a feszültség ellentéte, azaz a lazítás révén rendezhető. Nyomás csak addig áll fenn, míg ellennyomás is létezik. Amennyiben az ember elengedi magát, s egységével összhangban testileg és szellemileg egyaránt így reagál, a fej, mint kizárólagos döntéshozó, jelentősen megkönnyebbül. Amint felhagyunk azzal, hogy önmagunkat stresszhelyzetbe juttassuk, amint például függetleníteni tudjuk magunkat egy rendkívüli izgalomtól azáltal, hogy belsőleg levezetjük, a stressz és a feszültség is elmúlik.
- A migrén sajátos oka – ahogy voltaképp a fejfájásé is – a túlzott becsvágyban és görcsös akaratban keresendő. Akiben nagyravágyása, a tökéletességre, sikerre és elismerésre való törekvése állandó feszültséget kelt, az ezt hamarosan testileg is érzékelni fogja. A fejfájás e szellemi megerőltetés egyenes következménye, ugyanakkor ürügyül szolgál a betegnek ahhoz, hogy a felelősség alól kivonja magát Bár a kimagasló teljesítmény és elismerés iránti vágy egyéni indíttatású – minthogy az illető ily módon próbál rokonszenvet ébreszteni maga iránt – a kudarctól, a sikertelenségtől, következésképp a környezet (vélt) lekicsinylésétől való félelem mégis mintegy előre bele van programozva a beteg tudatába.
- Következésképp a fejfájás (migrén) időről időre olyan mértéket ölthet, hogy a betegtől „valójában semmiféle teljesítményt nem lehet elvárni”. A migrénes roham a beteg számára megkönnyíti a valóság előli menekülést, mentséget ad, hogy bizonyos feladatokat ne kelljen megoldania.
- A migrént kiváltó egyéb okok között szerepelnek a szexuális élet öntudatlan problémái, illetve nehézségei. A betegeknél leggyakrabban kétféle, egymással élesen ellentétes magatartás tapasztalható: egyfelől a szexualitás teljes elfojtása, másfelől a túlzott kompenzáció. A beteg nem hajlandó a megfelelő szinten szembenézni a szóban forgó nehézséggel, mert fél, hogy ez a valóságban testileg is érinti. A probléma feldolgozását tehát az értelem szférájába helyezi, ahol a keletkező feszültség migrén vagy fejfájás formájában nyilvánul meg.
Összefoglalva: Fejfájás és migrén – „töröm” a fejem; gondolati feszültségek, tusakodás, túlfeszített szellemi tevékenység, mértéktelen becsvágy, görcsös akarat
- A fejfájás arra utal, hogy gondolatilag stresszhelyzetbe hozom magam. Túl sokat tépelődöm, „töröm” a fejem. Ez különösen akkor okoz fájdalmat, ha egyébként gazdag érzelemvilágom van, de mégsem az érzelmeimre hallgatok, hanem „a fejem szerint élek”.
- A fejfájás, de különösen a migrén, annak a jele, hogy többet akarok, mint amire képes vagyok. Nem felelek meg az önmagammal szemben támasztott követelményeknek, félek a kudarctól.
Amit tenni kell
- Fel kellene tenniük a kérdést: „Vajon túlzottan becsvágyó vagyok, görcsösen törekszem az előbbre jutásra? Vagy makacs vagyok, és fejjel megyek a falnak? Min »töröm« a fejem, és miért?”
- Gyakran előfordul, hogy amit az ember gondolatban helyesnek tart, illetve amit az életben megélni szeretne, ellentétben áll egymással, s a stresszhelyzetet épp e kettősség váltja ki. Következésképp inkább a „belső irányításra” hallgatva kellene élnünk, nem csupán a gondolkodásunk szerint.
- Gondolkodása alapján az ember gyakran nemet mond a körülményekre, ahelyett hogy igent mondana az életre, úgy, ahogy itt és most létezik. Tudatosítaniuk kellene önmagukban, hogy „Én most élek, mégpedig oly módon, amilyen most vagyok, belső valóságomnak megfelelően élek, nem az elképzelésem szerint, mely azt hajtogatja: Ezt nekem nem szabad megtennem, mert így és így kell viselkednem.”
- Aki eszményképet hajszol, tulajdon valóságát tagadja meg. Fel kell hagynunk azzal, hogy mások elvárása szerint éljünk, hiszen így csupán környezetünk ideális elképzeléseit próbáljuk megélni. Az ember igenis képes megszabadítani magát az önnön lényét megbéklyózó elképzelésektől, és végre szabad lehet – önmaga számára szabad.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.