FÁJDALOM (ÁLTALÁBAN) – LELKI HÁTTERE

A fájdalom a testnek többé már figyelmen kívül nem hagyható jelzése arra, hogy üzenetére felfigyeljünk. Következésképp az em­bernek a fájdalom mélyére kell hatolnia, hagynia kell, hogy a fájdalom „átformálja”, mintegy kifordítsa jelenlegi létezésmódjá­ból. Amennyiben elfogadjuk, a fájdalom többé nem kínoz bennün­ket, megszűnik létezni.

• A fájdalom tehát az élet ajándéka, megadja nekünk az átalakulás lehetőségét. Függetlenül attól, mire kívánja felhívni a figyelmünket, mindig segítségül szolgál a „sors-fordító” lépés megtételéhez, célunk eléréséhez. Bármiféle fájdalom az életerő áramlását akadályozó pangásra, gátlásra akarja ráirányítani a figyelmünket, s ezen akadályok meg­szüntetésére szólít fel, hogy az élet ismét zavartalanul folyhasson tovább.

 

• Bizonyos esetekben egy másik ember vagy egy bizonyos élethelyzet ellen irányuló, ki nem nyilvánított agresszió következ­ménye is lehet. Az elutasítás mibenlétére világosan utal a testnek az a pontja, ahol a fájdalom jelentkezik. A fájdalom soha nem büntetés. Nem a semmiből keletkezik, következésképp valahogyan „ki kellett érdemelnünk”.

 

Összefoglalva: Fájdalom- erőteljes figyelmeztetés, hogy meghalljuk a test üzenetét, ugyanakkor lehetőség az átalakulásra; pan­gásra vagy elzáródásra utaló jel

Amit tenni kell

• A fájdalom azáltal oldható fel, ha az ember, kérdések révén, megkísérel a mélyére hatolni: „Mit tettem rosszul? Mennyiben vagyok túlságosan görcsös és korlátozott? Milyen téren hibás a magatartásom?”
• A fájdalom fájdalmasan hozza a tudomásomra, hogy valami ellen tiltakozom, valamit negatívan ítélek meg. Nem lenne hát szabad egyszerűen elítélni, elnyomni vagy gyógyszeresen megszüntetni a fájdalmat, hiszen épphogy valami fontosra akarja felhívni a figyel­met. Ha osztatlan figyelemmel fordulunk felé, teljesen átadjuk neki magunkat, érzékeljük, sőt hálásan fogadjuk, betöltötte küldetését és már meg is szűnhet. Ha az ember igent tud mondani a fájdalomra, egyben helytelen, elutasító magatartását is korrigálta, így a fájdalom eloszlik, hisz a szükségszerű lépés „megtétetett”.
• Mindaddig, míg igent mondok az életre, nincs szükségem a hírnök szerepét betöltő fájdalomra, s nem is keletkezhet bennem, hiszen az energia áramlását semmi sem gátolja, így e tényt nem is kell fájdalmasan a tudomásomra hozni. A felismerés és a szenvedés mellett harmadikként tehát a fájdalom vihet minket előbbre az önigenlés és a teljes nyitottság felé vezető úton.