NEM GYULLADÁSOS ÍZÜLETI BETEGSÉGEK – LELKI OKAI

Az arthrosis (nem gyulladásos ízületi betegség) esetében az ízületek elkopásáról van szó, melyet adott ízületi területek terhelése, alkati sajátossága és teljesítőképessége közötti aránytalanság figyelmen kívül hagyása idézettelő. Rendkívül elterjedt betegség, idős korban. legalábbis enyhe formában, szinte mindenkinél jelentkezik.




Kiala­kulásában az alábbi tényezők játszhatnak szerepet

• veleszületett porcgyengeség

• egyenetlen ízületi terhelés X-láb vagy Ó-láb miatt

• hibásan összeforrt törések

• ízületi túlterhelés kövérség miatt

• túlzott igénybevétel sportoláskor
• hormonális hatások (így a klimaxon túli nők, a hormonháztartás megváltozása miatt, gyakrabban hajlamosak arthrosisra).
• Az elváltozások kezdetben a porcállományban jelentkeznek. A porc először elveszíti ruganyosságát, merevvé válik, végül szétporlad. A károsodás ezután a csontokra is átterjed.

• Az arthrosis kezdeti tünetei közé tartozik a feszülés-érzés, me­revség és fájdalom, melyek mozgáskifejtéskor csak tovább erősöd­nek. Mozgatáskor az érintett ízület helyén ropogás vagy pattogás hallható. Előrehaladott stádiumban a mozgásképesség beszűkülése egyre inkább fokozódik.

 

Foglaljuk össze: Arthrosis– szellemi-lelki elváltozás, önnön létünk deformálódása, hibás magatartás, nehézkesség

 

Az arthrosis jelzi

• már oly mértékben megváltoztam, hogy tulajdon lényem is deformálódott, azaz más alakot vettem fel. Az élet többé képtelen a maga útján fájdalommentesen haladni.
• hogy nem engedem el önmagam, tulajdon lényemet már defor­máltam. Önmagammal szemben tanúsított hibás magatartásom kö­vetkeztében túlzott megterheléseket vállalok. Az adott elváltozás jelzi nekem, hogy helytelen létformát valósítok meg. Miért teszem ezt? Miért akarok különösen sokat teljesíteni? – Mert jelenlegi formámban nem vagyok megelégedve önmagammal, jobb formába szeretnék kerülni, győzni és győzedelmeskedni akarok, minthogy pillanatnyilag vesztesnek tekintem magam. Hiszen lelkem mélyén tudom, hogy nem lényemnek megfelelően élek.

• hogy önmagamtól jelentősen eltávolodtam, következésképp belsőleg és külsőleg egyaránt természetellenes létezési formát vet­tem fel. Nem csupán zavar valami önmagamban, hanem már meg is változtam.

Amit tenni kell

• Meg kell kérdeznem magamtól: „Mi nyomaszt valójában? Miért nem viselkedem tulajdon lényemnek megfelelően?” Hisz arthrosist kaphatok akkor is, ha a helyeset elvetem, nem teszem meg.
• Be kell látnom, hogy az X- vagy Ó-láb megléte hibás magatar­tásra utal. Fel kell hát tennem a kérdést: „Miben nem haladok a saját utamon? Milyen mértékben hajlok el saját magamtól? Mely téren nem vagyok képes kiegyenesedni?” Egy rosszul összefont törés jelzi nekem, hogy összetört bennem valami, nem vagyok teljes, és azon a ponton még mindig nem jöttem rendbe – nem vagyok „ép”. Felszólít arra, hogy ismét eggyé váljak önmagammal.
• A kövérség által kiváltott arthrosis esetében meg kell kérdeznem magamtól: „Miért vagyok ennyire nehéz vagy nehézkes? Miért hurco­lok magammal oly sok hibás dolgot? Miért nem élek »belső formánk­nak megfelelően, oly módon, amilyen tulajdonképpen vagyok?”
• A változás éveiben fellépő arthrosis esetében fel kell tennem a kérdést: „Valóban önállóvá és felnőtté váltam-e, vagy csak meg­öregedtem? Mit kíván most tőlem az élet, miután betöltöttem a feleség és anya szerepét? Mit kell tennem, hogy valóban belső lényemnek megfelelően éljek?”
• A betegségben rejlő felhívás megegyezik az arthritisnál leírtak­kal, az arthrosis esetében viszont sokkal erőteljesebb, minthogy a deformálódás már látható formában megtörtént. Határozottan fel­szólít, hogy az ember végre legyen „önmaga”, találja meg az utat valódi énjéhez és váljék „lényegileg azonossá” vele.