KÖTŐSZÖVETI GYENGESÉG – LELKI OKAI

A kötőszövet az emberi test különböző részeit kapcsolja egymás­hoz, tartja össze. A bőrnek, azaz érintkező szervünknek, feszességet és tartást biztosít. Kötőszövet az, ami „összeköt”. A kötőszöveti gyengeség a belső tartás és állóképesség csökkent mértékére utal. Az illető egyén könnyen szerez „kék foltokat”, azaz könnyen meg­sérül, még ha az ütés csekély erejű is volt.

• A kötőszöveti problémák arra utalnak, hogy túlságosan puha és hajlékony vagyok, ezáltal sérülést okozok magamnak. Az egyes testrészek közti természetes megfeszülésben zavar lépett fel.
• A kötőszövetnek lelki szinten az a képességem felel meg, hogy az egyes részeket képes vagyok egymáshoz kapcsolni. Állapota jelzi, mennyire vagyok összeszedett vagy hajlékony, belső lényem vajon eleven és simulékony-e, avagy nehézkes és sérülékeny. Ha szoros a kapcsolatom önmagammal, belső tartásom is szilárd. A kül­világhoz való kötődés, mely bizonyos mértékig függőséget jelent, ebben az esetben felesleges. Ha viszont függőségbe kerültem, se­bezhetőbbé, sérülékenyebbé válok, hiszen függőségem nincs össz­hangban a természetes feszültséggel.
• Minthogy érzékelem önmagamhoz való kötődésem hiányát, gyakran helytelen kap­csolatokba bocsátkozom, így szerezvén „kék foltokat” a világban. A véraláfutások tehát függőségemet és sebezhetőségemet teszik láthatóvá. Itt szerephez jut a vér is, azaz a lélek testi lakhelye. Az élettől ismételt (gondolati) lökéseket kapok, de gyakran magam is egy ilyen lökés szerepét töltöm be. Valójában viszont saját énemnek okozok sérülést.

 

Összefoglalva: Kötőszöveti gyengeség – túlzott engedékenységemmel ön­magamat sértem meg; érzékenység, utólagos és csekély rugalmasság

Amit tenni kell

• A kötőszöveti gyengeségben szenvedőnek meg kell tanulnia, hogy ne legyen érzékeny és haragtartó. Biztonságérzetet, lelki ellenálló képességet és alapvető bizalmat kell kifejlesztenie önmagában. Az embernek valójában egyetlen lökést kell kapnia belső lényétől, és ismét önmagává válik. Aki saját személyiségének megfelelően él, nem fog többé helytelenül viselkedni, rossz helyen engedni s ezáltal megsebezni önmagát.
• A külvilág csupán pótlék, s egyben arra szóló felhívás, hogy saját személyiségünkben találjunk támaszt. Aki tehát nem hajlandó le­mondani a külső kapcsolatról, minthogy az belső támaszát pótolja, az ámítja önmagát.
• Aki viszont megtalálta önmagát, önmagára támaszkodik, az eleven és erős. Létének lényegét elevenség és rugalmasság alkotja, következésképp kötőszövete is erős, tartós és hajlékony. A szépség és igazság mindenkinek saját személyiségében rejlik. Aki „össz­hangban” van, nem szorul rá a külvilág lökéseire, s az élet nem is sebzi meg.
• Aki nem érzékeny, képes elfogadni környezetét olyannak, ami­lyen. Rálelt saját lénye értékére. Önmaga értékéből kiindulva nem esik nehezére nagylelkűnek lenni, nem fogja többé megtagadni önmagát, hogy ezáltal tulajdon lényét sebezze meg. Ebben az értelemben a kötőszöveti gyengeség segíthet visszatalálni önmagunk­hoz, segíthet, hogy valóban önmagunkká váljunk.