|
Vaknak lenni annyit jelent, mint nem látni, felismerésre képtelennek lenni. A vak ember a való világot és az összefüggéseket nem látja, így arra kényszerül, hogy „megragadja" azokat. Képtelen többé kifelé látni, így az érzékelésnek e módja a belső térre tevődik át. A vaknak fel kell fedeznie, meg kell ragadnia belső világát, továbbá a szó szoros értelmében „érintkeznie" kell környezetével, hogy megfelelően eligazodjék.
|
|
Bővebben...
|
|
A szenvedélybetegség minden formája mögött a saját én megtalálására irányuló ösztöntörekvés rejlik. Az ember jelenlegi létezésmódjával nincs megelégedve, többre vágyik, egyfajta ideális én után kutat, egy másféle vagy magasabb tudati szint elérésére törekszik. Mindaddig viszont, míg a keresés állapotában van, nem „Itt és Most" él, nem tapasztalhatja meg a beteljesülést.
|
|
Bővebben...
|
|
A nyelési panaszok arra utalnak, hogy bizonyos dolgokat, tényeket és helyzeteket nehezünkre esik „lenyelni", azaz elfogadni és elviselni. A nagyobb falatokat csak üggyel-bajjal tudjuk „megrágni", egyes dolgokat viszont „muszáj egyszerűen lenyelnünk". Másokat pedig „képtelenek vagyunk olyan gyorsan megemészteni".
|
|
Bővebben...
|
|
Az utazással általában együtt jár, hogy az embernek rengeteg új benyomást kell feldolgoznia. Otthagyja meghitt környezete biztonságát, ismeretlen tájak felé veszi útját, anélkül hogy előre sejthetné, miféle újdonság várakozik ott reá. Lelki értelemben mindez annyit jelent, hogy az ember saját lényének eleddig ismeretlen tájaira vivő utazásra indul.
|
|
Bővebben...
|
|
KISEBBRENDŰSÉGI ÉRZÉS - LELKI HÁTTERE
A kisebbrendűségi érzés azt sugallja az embernek, hogy „Úgy, ahogy vagyok, nem találhatnak szeretetreméltónak!" Minthogy azonban az ember szeretetre vágyik, mert önmagát képtelen szeretni, mindent megkísérel, hogy környezetével megkedveltesse magát. Engedelmes, szorgalmas, egyre okosabbá és ügyesebbé válik, sőt talán híressé és gazdaggá is. Minden megváltozott az életében, csupán a kisebbrendűségi érzés nem.
|
|
Bővebben...
|
|
IZOMGÖRCS - LELKI OKAI
Az életet az energia szüntelen áramlása és cseréje, keletkezés és elmúlás, folytonos fel- és leépülés jellemzi. Ideális esetben életünk minden területe s egyben testünk különböző részei is egyforma mértékben részesülnek energiából. Ha azonban bizonyos tevékenységeket, „magatartásokat" vagy beállítódásokat előtérbe helyezünk, mindig csupán egyetlen oldalra koncentrálunk, ismételten ugyanazt a „tartást" vesszük fel vagy meghatározott nézetekhez, álláspontokhoz „kötjük magunkat", akkor testi síkon is meg fogunk merevedni.
|
|
Bővebben...
|
|
Az ideges feszültség mindig belső nyomásra utal, mely azért jön létre, mert valami nem úgy történik, ahogy az illető szeretné. A belső nyugalom és kiegyensúlyozottság zavarát jelzi, mely abbéli vágyunkból adódik, hogy erőnkön felül teljesítsünk, valamint félelmünkből, hogy belsőleg felállított magas mércénknek nem tudunk megfelelni.
|
|
Bővebben...
|
|
A félelem számos ember életével szorosan összekapcsolódik. A „félelem" (Angst) szó a latin „angustus" származéka, mely valaminek a „szűk" voltát jelenti. Ha a dolgokat túlságosan szűklátókörűen, korlátolt tudatunkon keresztül szemléljük, félelem keletkezik bennünk.
|
|
Bővebben...
|
|
A fájdalom a testnek többé már figyelmen kívül nem hagyható jelzése arra, hogy üzenetére felfigyeljünk. Következésképp az embernek a fájdalom mélyére kell hatolnia, hagynia kell, hogy a fájdalom „átformálja", mintegy kifordítsa jelenlegi létezésmódjából. Amennyiben elfogadjuk, a fájdalom többé nem kínoz bennünket, megszűnik létezni.
|
|
Bővebben...
|
|
A depresszióra utaló tünetek oly sokfélék és egyénileg annyira különbözők, hogy gyakran komoly nehézségekbe ütközik a biztos diagnózis, sőt nemritkán egyáltalán nem ismerik fel.
|
|
Bővebben...
|
|
A dadogó ember erős belső késztetést érez a beszédre, ugyanakkor nagyon szeretné, ha az általa elmondottakból sok minden kimondatlan maradna. Alaposan megszűri és ellenőrzi szavait, mivel fél felgyűlt érzéseitől és indulataitól, melyek a beszéd során igyekeznek felszínre törni.
|
|
Bővebben...
|
|
A bénulás mélyen gyökerező félelemre utal, mely gyakran feloldatlan sokkhatás nyomán keletkezik. Itt a felelősségtől, nemritkán az önmagunk iránti felelősségtől való félelemről lehet szó. E szorongó érzés eleinte szellemi-lelki mozdulatlansághoz vezet, ám ha azon a téren nem oldódik, előbb-utóbb bénulást idéz elő.
|
|
Bővebben...
|
|
Az ájulás, aléltság kifejezés magában hordozza a szó eredeti jelentését: élettelenség, erőtlenség. Aki gyakran elájul, így jelzi a környezetének, hogy „erőtlennek" és kiszolgáltatottnak érzi magát. Aki váratlanul kellemetlen helyzetbe kerülve úgy hiszi, hogy nem képes a feszültségét feloldani, illetve az adott szituációt vagy problémát kikerülni, az hajlamos az ájulásra. Ezzel a következőket közli: „Nézzetek ide, semmit se tudok tenni, hiszen magatehetetlen vagyok!"
|
|
Bővebben...
|
|
Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést mutatott, következésképpen ártalmas következményei is számottevően elszaporodtak.
|
|
Bővebben...
|
|