A bénulás mélyen gyökerező félelemre utal, mely gyakran feloldatlan sokkhatás nyomán keletkezik. Itt a felelősségtől, nemritkán az önmagunk iránti felelősségtől való félelemről lehet szó. E szorongó érzés eleinte szellemi-lelki mozdulatlansághoz vezet, ám ha azon a téren nem oldódik, előbb-utóbb bénulást idéz elő.
- A bénulás egyben azt is jelzi, hogy önnön lényemet nem hagyom létezni, nem biztosítok számára elegendő mozgásteret. A betegség igazi okának felismeréséhez tekintetbe kell venni, hol bénultam meg s hogy mit közvetít nekem ez az üzenet a test nyelvén.
- Az arctájéki bénulás arra utal, hogy életem valamely részével nem akarok szembenézni. Ha a lábam vált mozgásképtelenné, ez azt jelzi, hogy egy szükségszerű lépést nem tettem meg. Ha testem egyik oldala bénult meg, lényem egyik fele vált mozdulatlanná. (A jobb testfél esetében a külső cselekvés gátlódott, míg a balnál a bensőmről, az érzelmeimről van szó, melyeket blokkoltam.)
- Bárhogy legyen is, a bénulásban mindig benne rejlik a felhívás: engedjük szabadon létezni önnön lényünket, minden vonatkozásban.
- Bármilyen tulajdonsága legyen is egy embernek, ha az önnön valóságának részét képezi, akkor meg kell élnie, hiszen ha a belső valóság nem tud megnyilvánulni, ez feszültséget teremt s végső soron kikényszeríti, hogy külső jelekben mutatkozzék meg.
- A bénulás is valami akadályra hívja fel a figyelmet, s amennyiben azt elhárítom, az élet ismét szabadon kibontakozhat.
Összefoglalva: Bénulás- mélygyökerű félelem, szellemi-lelki mozdulatlanság; nem engedem önmagamat érvényre jutni; érzelmi gátlások, belső feszültség.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.