BÉNULÁS – LELKI OKAI

A bénulás mélyen gyökerező félelemre utal, mely gyakran feloldat­lan sokkhatás nyomán keletkezik. Itt a felelősségtől, nemritkán az önmagunk iránti felelősségtől való félelemről lehet szó. E szorongó érzés eleinte szellemi-lelki mozdulatlansághoz vezet, ám ha azon a téren nem oldódik, előbb-utóbb bénulást idéz elő.



  • A bénulás egyben azt is jelzi, hogy önnön lényemet nem hagyom létezni, nem biztosítok számára elegendő mozgásteret. A betegség igazi okának felismeréséhez tekintetbe kell venni, hol bénultam meg s hogy mit közvetít nekem ez az üzenet a test nyelvén.
  • Az arctájéki bénulás arra utal, hogy életem valamely részével nem akarok szembenézni. Ha a lábam vált mozgásképtelenné, ez azt jelzi, hogy egy szükségszerű lépést nem tettem meg. Ha testem egyik oldala bénult meg, lényem egyik fele vált mozdulatlanná. (A jobb testfél esetében a külső cselekvés gátlódott, míg a balnál a bensőmről, az érzelmeimről van szó, melyeket blokkoltam.)
  • Bárhogy legyen is, a bénulásban mindig benne rejlik a felhívás: engedjük szabadon létezni önnön lényünket, minden vonatkozás­ban.
  • Bármilyen tulajdonsága legyen is egy embernek, ha az önnön valóságának részét képezi, akkor meg kell élnie, hiszen ha a belső valóság nem tud megnyilvánulni, ez feszült­séget teremt s végső soron kikényszeríti, hogy külső jelekben mu­tatkozzék meg.
  • A bénulás is valami akadályra hívja fel a figyelmet, s amennyiben azt elhárítom, az élet ismét szabadon kibontakozhat.





Összefoglalva: Bénulás- mélygyökerű félelem, szellemi-lelki mozdulat­lanság; nem engedem önmagamat érvényre jutni; érzelmi gátlások, belső feszültség.

 

Be the first to comment

Leave a Reply