
Megeshet, hogy „elveszítjük az egyensúlyunkat” vagy „kicsúszik lábunk alól a talaj”, „elveszítjük az uralmunkat valami fölött”, aminek következtében „kizökkenünk a kerékvágásból”. Máskor meg nem tudjuk „tovább fékezni magunkat”. A közlekedéshez hasonlóan az életben is „kisodródhatunk az útról”, „árokba csúszhatunk”, „irányt téveszthetünk”, „kiröpülhetünk egy kanyarban” vagy éppen „koccanhatunk valakivel”.
- Ha balesetet okoztam, mert képtelen voltam időben fékezni, ez arra utal, hogy életem bizonyos területein (szituációban, fejlődésben) oly vészesen begyorsultam, hogy önmagamat veszélyeztetem. Talán életemben is túl gyakran fogok neki kockázatos előzési manővereknek, vagy „elnézek valamit”, s ezért valaki másnak kell helyettem „kihúznia a dolgot a kátyúból”.
- Mindebből, ha figyelmesen megvizsgáljuk, kitűnik, hogy az egyén életútjával nincs valami rendben. Meglehet, az illető már a foglalkozásában nem leli örömét, ám továbbra is kitart mellette, hiszen az állás jól jövedelmez. Más esetekben a partnerkapcsolatot nem bontják fel, merő kényelemszeretetből vagy gyávaságból, noha az már rég kiégett. Bár a változtatás iránti vágy már egy ideje munkál bennünk, eddig nem volt elegendő bátorságunk a döntő lépés megtételére. Egy szép napon azonban, látszólag véletlenül, bekövetkezik egy külső esemény, ami az embert „letéríti az útjáról”.
- E „külső esemény” nem más, mint a tulajdonképpeni problematika világos leképezése. Hiszen a rezonancia törvényének megfelelően mindenki csupán olyan hatással szembesülhet, melyet önmaga idézett elő vagy tett „szükségessé”. Mindazonáltal mindig akad olyan tényező, ami a jelek szerint „kívülről” érte az embert. Éppen ezért nagyon sokan a baleset okát e külső tényezőben jelölik meg. Mintha azt állíthatnánk, hogy a festményt a festővászon, az ecset és a művészfesték hozza létre! Hasonlóképp az ittas vezető, aki halálra gázol valakit, se tekinthető a baleset kizárólagos elkövetőjének. Ha szenvedünk, akkor annak oka éppen mi magunk vagyunk, jelenlegi életmódunk, melynek következményeivel az élet szembesít. Az ember mindig egy személyben tettes és áldozat is, csakhogy többnyire hiányzik annak a „belátása”, hogy e kettő egységet alkot.
- Hogy baleset lefolyását ily módon „átlátjuk”, világos célzásokat fedezhetünk fel a valódi okra, a háttérben húzódó problémára vonatkozóan. Nyilvánvalóvá válik számunkra az élet feladata, „adománya”, és megadatik az esély, hogy felismerjük a látszat mögött rejlő valóságot, újabb felismerésekkel gazdagodjunk, melyek hozzásegítenek, hogy egyre inkább önmagunkká váljunk
Összefoglalva: Balesetek- „ kicsúszott a lábam alól a talaj”, „ elvesztettem az egyensúlyom”, „kizökkentem a kerékvágásból”; nem vagyok összhangban magammal
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.