ALKOHOLIZMUS – LELKI OKAI

Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést mutatott, következésképpen ártalmas követ­kezményei is számottevően elszaporodtak.

• Az alkoholbetegség termé­szetszerűleg jelentősen kihat az alkoholista környezetére is, házas­társára és gyermekeire. A tudományos kutatás viszont már régóta meggyőzően bebizo­nyította, hogy az alkoholizmus esetében valójában betegségről van szó. Az illetőnek tehát nem elítélésre, hanem segítségre van szük­sége, hiszen saját erejéből képtelen kilépni e függőségi viszonyból. E téren elsősorban a családtagok és a barátok tudnak hatékonyan közreműködni.
• Az alkoholfüggőség kialakulását illetően még homályban tapo­gatózunk, mindenesetre nem kizárt, hogy biológiailag öröklött adottságok is szerepet játszhatnak benne. Az emberek mintegy 12%-a feltehetően immúnis az alkoholfüggőséggel szemben, s ha időről időre nagyobb mennyiséget fogyasztanak is, bármikor abba tudják hagyni. Mások viszont alkoholistává válnak.
• Az alkoholistáknak különböző típusai léteznek, amikre most részletesen nem térek ki. Vannak olyanok, akik lelkiállapotuk felszabadulása miatt fogyasztanak alkoholt, mások megszokásból, míg egyesek a lelki megterhelések ellen csak így tudnak megbirkózni.

 

Az alkoholizmus következményei:

• az ideg- és agysejtek elhalnak
• maradandó agykárosodás, pl. agyzsugorodás következik be
• a máj súlyosan károsodik
• a vérerek begyulladnak aminek következménye az érelmeszesedés
• a vesékben kóros elváltozások következnek be és összezsugorodnak
• a kezek remegnek
• ideggyulladás, az idegrendszer teljes szétesése
• krónikus gyomorhurut
• impotencia

 

Az alkoholizmus gyógyításának nem létezik egyetlen bevált módja. Lehetséges viszont az ivást abbahagyni, de csak úgy, ha az illető többé egy csepp alkoholt sem fogyaszt. Mindehhez persze erős motivációra és elvonókúrára van szükség. Az alkoholistának be kell látnia a kezelés szükségességét, és magának is akarnia kell. Egy ilyen kezelés csupán akkor vezethet sikerre, ha az illető kész arra, hogy ismét vállalni tudja a felelősséget önmagáért ahelyett, hogy másokra hárítaná.

 

Foglaljuk össze: Alkoholizmus–  „önmagunk” keresése, túlzott követel­ményszint érzete; a készség hiánya, hogy vállaljuk az élet problémáit

 

Az alkoholizmus jelzi

• hogy még nem találtam meg „önmagam”, minthogy minden szenvedély voltaképpen önmagunk keresésére irányul. Önmagam hiányosságát érzem, s ez bizonytalanságot, nyugtalanságot és kielégítetlenség-érzetet okoz. E hiányt belső üresség formájában tapasz­talom meg, melyet megkísérlek megszüntetni vagy legalábbis elfeledni. Az alkohol valóban feledést hoz, a hiányérzet viszont egyre erősebben jelentkezik a tudatban, hiszen nekem nem felej­tésre, hanem feltöltődésre van szükségem.
• hogy úgy érzem, túl sokat követelnek tőlem, és segítségre van szükségem. Az ivásból bátorságot és higgadtságot merítek. Érzel­meimben túlságosan is gazdag (vagy szegény) vagyok, s ezen érzelmek nincsenek összhangban egymással.
• hogy szellemileg is hiányt szenvedek, minthogy az alkohol „szellemi” természetű, és én e hiányt materiális szinten próbálom megszüntetni, s nem ott, ahol valóban fennáll. Inkább megkísérlem gondjaimat és problémáimat alkoholba fojtani, hogy az alkohol segítségével könnyebben „lecsússzon” a nehezen nyelhető. Nem vagyok hajlandó a dolgokat úgy „lenyelni”, ahogy léteznek; kizá­rólag csak azt „nyelem le”, ami nekem „ízlik”, mégpedig a nekem tetsző módon és formában.
• hogy életemben nem én játszom a főszerepet, nem hagyom élni magamat.
• hogy cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom, teremtőerőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem el tehát a házi feladataimat az „élet iskolájában”, s most „korrepetálásban” részesülök.
• hogy környezetem egyre inkább magamra hagy, mintegy fel­szólításként, hogy a helyes lépést saját döntésemből tegyem meg.
• hogy ízületeim megmerevedtek, minthogy „mozdulatlanná” váltam, belerögzültem a problémáimba.
• hogy májamat megterhelés éri, minthogy „belső mércémet” elveszítettem.
• hogy vesém károsodik, mert vonakodom a „te”-vel való szem­benézéstől, a gondokkal, problémákkal, a miattam nehézségekkel küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese ugyanis „társ-szer­vünk”.
• hogy az alkohol hatására más tudati állapotba kerülök, ahol már semmiféle „mérce” nem gátol, ahol „mértéktelenül” létezhetek.
• hogy kellemesebbé akarom tenni az életet anélkül, hogy cse­lekvő módon részt vállalnék benne.

Amit tenni kell

• Vizsgálja meg, milyen esetekben és helyzetekben folyamodik iváshoz. Fontos adatok birtokába kerülhet arra vonatkozóan, milyen szituációkat szeretne elkerülni, mivel nem kíván szembenézni. Lás­sa be: „Nincs szükségem külső segítségre. El tudok és el is kell jutnom odáig, hogy önmagámban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagámnak.
• Amennyiben valóban »önmagam« vagyok, nincsen hiányér­zetem, és a békét saját magamban találom meg.”
• Ismerje fel, hogy nem léteznek megoldhatatlan problémák, hi­szen minden egyes életfeladat „mértékre szabott”, képességeinknek megfelelő s így megoldható.
• Aki felismeri és beteljesíti az élet értelmét, az maga is elégedett lesz. Aki szüntelenül igazi énjét keresi és „öntudatosan” él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmenekül­jön a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldo­kolna.