
Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést mutatott, következésképpen ártalmas következményei is számottevően elszaporodtak.
- Az alkoholbetegség természetszerűleg jelentősen kihat az alkoholista környezetére is, házastársára és gyermekeire. A tudományos kutatás viszont már régóta meggyőzően bebizonyította, hogy az alkoholizmus esetében valójában betegségről van szó. Az illetőnek tehát nem elítélésre, hanem segítségre van szüksége, hiszen saját erejéből képtelen kilépni e függőségi viszonyból. E téren elsősorban a családtagok és a barátok tudnak hatékonyan közreműködni.
- Az alkoholfüggőség kialakulását illetően még homályban tapogatózunk, mindenesetre nem kizárt, hogy biológiailag öröklött adottságok is szerepet játszhatnak benne. Az emberek mintegy 12%-a feltehetően immúnis az alkoholfüggőséggel szemben, s ha időről időre nagyobb mennyiséget fogyasztanak is, bármikor abba tudják hagyni. Mások viszont alkoholistává válnak.
- Az alkoholistáknak különböző típusai léteznek, amikre most részletesen nem térek ki. Vannak olyanok, akik lelkiállapotuk felszabadulása miatt fogyasztanak alkoholt, mások megszokásból, míg egyesek a lelki megterhelések ellen csak így tudnak megbirkózni.
Az alkoholizmus következményei:
- az ideg- és agysejtek elhalnak
- maradandó agykárosodás, pl. agyzsugorodás következik be
- a máj súlyosan károsodik
- a vérerek begyulladnak aminek következménye az érelmeszesedés
- a vesékben kóros elváltozások következnek be és összezsugorodnak
- a kezek remegnek
- ideggyulladás, az idegrendszer teljes szétesése
- krónikus gyomorhurut
- impotencia
Az alkoholizmus gyógyításának nem létezik egyetlen bevált módja. Lehetséges viszont az ivást abbahagyni, de csak úgy, ha az illető többé egy csepp alkoholt sem fogyaszt. Mindehhez persze erős motivációra és elvonókúrára van szükség. Az alkoholistának be kell látnia a kezelés szükségességét, és magának is akarnia kell. Egy ilyen kezelés csupán akkor vezethet sikerre, ha az illető kész arra, hogy ismét vállalni tudja a felelősséget önmagáért ahelyett, hogy másokra hárítaná.
Foglaljuk össze: Alkoholizmus– „önmagunk” keresése, túlzott követelményszint érzete; a készség hiánya, hogy vállaljuk az élet problémáit
Az alkoholizmus jelzi
- hogy még nem találtam meg „önmagam”, minthogy minden szenvedély voltaképpen önmagunk keresésére irányul. Önmagam hiányosságát érzem, s ez bizonytalanságot, nyugtalanságot és kielégítetlenség-érzetet okoz. E hiányt belső üresség formájában tapasztalom meg, melyet megkísérlek megszüntetni vagy legalábbis elfeledni. Az alkohol valóban feledést hoz, a hiányérzet viszont egyre erősebben jelentkezik a tudatban, hiszen nekem nem felejtésre, hanem feltöltődésre van szükségem.
- hogy úgy érzem, túl sokat követelnek tőlem, és segítségre van szükségem. Az ivásból bátorságot és higgadtságot merítek. Érzelmeimben túlságosan is gazdag (vagy szegény) vagyok, s ezen érzelmek nincsenek összhangban egymással.
- hogy szellemileg is hiányt szenvedek, minthogy az alkohol „szellemi” természetű, és én e hiányt materiális szinten próbálom megszüntetni, s nem ott, ahol valóban fennáll. Inkább megkísérlem gondjaimat és problémáimat alkoholba fojtani, hogy az alkohol segítségével könnyebben „lecsússzon” a nehezen nyelhető. Nem vagyok hajlandó a dolgokat úgy „lenyelni”, ahogy léteznek; kizárólag csak azt „nyelem le”, ami nekem „ízlik”, mégpedig a nekem tetsző módon és formában.
- hogy életemben nem én játszom a főszerepet, nem hagyom élni magamat.
- hogy cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom, teremtőerőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem el tehát a házi feladataimat az „élet iskolájában”, s most „korrepetálásban” részesülök.
- hogy környezetem egyre inkább magamra hagy, mintegy felszólításként, hogy a helyes lépést saját döntésemből tegyem meg.
- hogy ízületeim megmerevedtek, minthogy „mozdulatlanná” váltam, belerögzültem a problémáimba.
- hogy májamat megterhelés éri, minthogy „belső mércémet” elveszítettem.
- hogy vesém károsodik, mert vonakodom a „te”-vel való szembenézéstől, a gondokkal, problémákkal, a miattam nehézségekkel küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese ugyanis „társ-szervünk”.
- hogy az alkohol hatására más tudati állapotba kerülök, ahol már semmiféle „mérce” nem gátol, ahol „mértéktelenül” létezhetek.
- hogy kellemesebbé akarom tenni az életet anélkül, hogy cselekvő módon részt vállalnék benne.
Amit tenni kell
- Vizsgálja meg, milyen esetekben és helyzetekben folyamodik iváshoz. Fontos adatok birtokába kerülhet arra vonatkozóan, milyen szituációkat szeretne elkerülni, mivel nem kíván szembenézni. Lássa be: „Nincs szükségem külső segítségre. El tudok és el is kell jutnom odáig, hogy önmagámban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagámnak.
- Amennyiben valóban »önmagam« vagyok, nincsen hiányérzetem, és a békét saját magamban találom meg.”
- Ismerje fel, hogy nem léteznek megoldhatatlan problémák, hiszen minden egyes életfeladat „mértékre szabott”, képességeinknek megfelelő s így megoldható.
- Aki felismeri és beteljesíti az élet értelmét, az maga is elégedett lesz. Aki szüntelenül igazi énjét keresi és „öntudatosan” él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmeneküljön a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldokolna.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.